PAT PARELLI EURÓPÁBAN

Manapság egy lótulajdonos – legyen akár lovagló lovas, “gyalogos” lókedvelő, vagy épp fogathajtó – számtalan módszer közül választhat, hogy lovát saját belátása szerint kiképezze vagy más által kiképeztesse. Aki a teljesen “erőszakmentes” bánásmóddal kötelezi el magát, jobb, ha először alaposan megfigyeli e módszer szakavatott követőinek munkáját, máskülönben az idomítás előbb vagy utóbb kisebb-nagyobb balesettel végződik: belilult lábujjak, miután patkolt lovunk rálépett a lábunkra, sebesre dörzsölt kezek a kötéltől, amelyet lovunk kicibált a kezünkből, amikor ismét kereket oldott. A módszer: Mit ér el ez az ember a lovakkal és vajon megérdemli-e azt a hírnevet, ami ma már megelőzi őt? A munkája viszonylag egyszerű felépítésű – ez az ember ugyanis a lovak lelkével foglalkozik, és a lovakhoz hasonlóan laterálisan gondolkodik. A “Pat Parelli Natural Horsemanship módszer” követői hét különböző “játékot” játszanak. Ezek a következők: 1. Friendly Game 2. Porcupine Game 3. Driving Game 4. Yo-yo Game 5. Circle Game 6. Sideways Game 7. Squeeze Game Magyarul ezek a következőket jelentik: 1. Friendly Game (“barátságos játék”): Megmutatjuk a lónak, hogy nem akarunk neki fájdalmat okozni, azaz megsimogatjuk és barátságosan bánunk vele. 2. Porcupine Game (“sündisznó-játék”): A lóval megértetjük, hogy az “oppozíciós reflexet”, azaz az ellenszegülést – amely a menekülő állat reakciója – amint lehetőség van rá, leépítjük. A lovak veleszületett tulajdonsága, hogy ha megfogják őket, ellenszegülnek a nyomásnak, például a kötőféknek, a combnak, a zablának. E játék során megtanul a ló a nyomás elől kitérni. Azonban fontos tudni, hogy a lovak mindig megérzik, ha az ember tér ki először, ami pedig azt eredményezi, hogy a ló nyer az emberrel szemben, és ezzel egy csapásra elveszti a bizalmát az ember iránt, aki így már nem lehet “főnök” a számára. 3. Driving Game (“terelés, hajsza-játék”): A lovak naphosszat azt játsszák a karámban vagy a legelőn, hogy ki kit kergethet el először. Finom testjelzésekkel, köztük a fülek, a farok mozgatásával, arckifejezésekkel, stb. terelik egymást. Ez a játék mindig a 2. számú után következik, mivel a lónak először testileg kell megtanulnia engedni, csak azután jöhet a mentális nyelv megértése. 4. Yo-yo Game (“jojó-játék, azaz húzd meg, ereszd meg”): Ez a játék azt tanítja meg a lónak, hogy hátralépés után parancsra, amely a kötél finom, hívogató húzása, előre lépjen. Ez igazán egyszerűnek tűnik, de makacs lovaknál akár két napig is tarthat, míg sikert könyvelhetünk el. A tanulás lényege a “jönni és menni” egyensúlyán alapul, mindkettő bizalmat feltételez. 5. Circle Game (“körjáték”): Ez a játék nagy vonalakban a futószárazáshoz hasonlítható, de kikötő és egyéb segédeszközök nélkül. Ez lónak és lovasnak is testet-lelket próbára tevő gyakorlat. A lényege épp a váltásokban és a figyelemben van, míg a futószárazás a gyakorlatban csak végtelen körök ledarálását jelenti. A Circle Game lényege éppen az, hogy a lovat nyugton hagyjuk, amíg azt teszi, amit kívánunk tőle, és megtanítjuk neki, hogy elengedetten viselkedjen, mozogjon. 6. Sideways Game (“oldalvást-játék”): Ha egy ló hajlékonyan, oldalirányba mehet, akkor számára minden dolog, beleértve a lovas alatti munkát is, sokkal könnyebben fog menni. Az angol lovasiskola is elismeri a jól tornáztatott lovak előnyeit. Egy merev, görcsös lóból csak nehezen hozható ki eredmény, amely nem is lesz tartós. A “Sideways Game” gyakorlatai közben az ember hamar megtanulja, hogy az állatnak is van “jobb” és “rosszabb” oldala, és sok türelem és gyakorlás kell ahhoz, hogy mindkét oldalra egyformán jól hajlítható legyen a ló. 7. Squeeze Game (“szorító-játék”): Ez egy olyan gyakorlat, amely megkönnyíti a lovak járműre való felvezetését. Lószállítás alkalmával egy “Pat Parelli Natural Horsemanship” szemléletű lótulajdonos nem megy fel előre az utánfutóra, hogy lovát felvezesse. Csak megáll a rámpa mellett és a ló a legnagyobb lelki nyugalommal, magától sétál be az autóba. Hogyan lehetséges ez? Egészen egyszerűen: addig gyakoroljuk a lóval egy képzeletbeli szoroson való átkelést, míg az le nem szűkül körülbelül 90 cm-esre. Ha a ló hozzászokik, hogy bárhol, például a lovardában ezen az “átjárón” keresztülmenjen bármely jármódban, akkor a lószállítóra lépésben felmenni sem jelent már gondot a számára. Pat Parelli: Pat Parelli sok-sok év munkájával szerezte meg tudását, és ahhoz, hogy ezt a tudást még jobban kifinomítsa, a lehető legtöbb szakembert kereste fel a témában, figyelte munkájukat, és igyekezett a számára legszimpatikusabb elemeket átültetni saját módszerébe. Az eredmény pedig magáért beszél: egyre több követője akad, aki fontosnak tartja, hogy lovának kellemesebbé tegye az életét. Az idők során szerencsére számos természetellenes segédeszközről – mint például a különféle segédszárak vagy a durva sarkantyúk – lemondtak a lovasok, és egyre többen hisznek abban, hogy kényszerítő eszközök használata nélkül sokkal tartósabb eredményt lehet elérni. A vadon született lovakból is kezesbárányok lesznek, ha szükségtelenül nem kínozzuk, hanem partnerként kezeljük őket. Az erőszak erőszakot szül – és a lónak megvan hozzá az ereje, hogy bebizonyítsa, ő az erősebb. Persze sok esetben látszólag az erőszak is eredményre vezet, hiszen a legtöbb ló megtörik a kemény kezektől és brutális emberektől. Pedig erre igazán nincs szükség, már csak azért sem, mert mindenki olyan állatot akar, amelyik kedvvel, készségesen dolgozik a gazdájának. Pat Parelli módszere egy fontos lépés ebben az irányban, melyben mindenki megtalálja a hozzá és lovához illő módszereket: van, aki csupán jobban és stresszmentesen szeretne lovagolni. Idővel a különböző képzettségi szintnek megfelelő vizsgát is lehet tenni, ezzel pedig lehetőség nyílik újabb és újabb, a szó valódi értelmében véve “lovas” emberek képzésére, akik egyre több ló számára biztosítanak megfelelő életkörülményeket és bánásmódot. “Keep it natural!”, vagyis “tartsd természetesen” – és ezt vegyük szó szerint!